Bloody Painter

Sziasztok!

Itt is van az új rész, ami Bloddy Painter-ről fog szólni, amit az ő szemszögéből írtam.

Jó szórakozást!

Az eredeti nevem Helen Otis, de Bloddy Painternek is szoktak hívni. De kezdjük az elején.

Régen se szerettem a társaságot, mindig magányosan ültem az iskolában. Miután ezt meguntam, mindig egy rajzfüzettel mentem. A lapok telis-tele voltam színes rajzokkal. Az a tipikus csendes, nyugodt gyerek voltam, akire bármit rá lehetett fogni. Meg is tették. Azzal gyanúsítottak meg, hogy elloptam egy osztálytársam karóráját. Pedig nem én voltam, de valahogy a táskámba került.

Attól kezdve mindig piszkáltak. De egyszer az egyik összetépett néhány rajzot a füzetemben. Ezért ölni tudtam volna, és majdnem megtettem. De ők erősebbek voltak, így összevertek. Anyuék kérdezték, hogy mi történt, de csak azt mondtam, hogy leestem a lépcsőn a figyelmetlenségem miatt. Szerencsére elhitték. Pár hónap múlva megszoktam, hogy vernek. Ez is olyan volt mint a többi dolog, amit csináltak, és úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit. És egy ideig nem is tettem. 

Egyszer egy ismeretlen felhasználó rám írt a Facebookon. Nem sokkal később kiderült, hogy Tom az. Elég sokat beszélgettünk azután a nap után. Olyan érzésem volt, mintha lenne egy barátom. Iszonyatosan boldog voltam, ezért rengetegszer írtam a :) jelet. Egyszer azt írta, hogy találkozzunk másnap délután a tetőn. Nem értettem miért akar éppen ott találkozni, de belementem. Másnap tényleg ott volt. De amikor Tom beszélni kezdett, egyre dühösebb lettem. Mai napig emlékszem a mondataira.

,, Sajnálom, de tudnod kell, hogy én csempésztem az órát a táskádba. Mindig engem piszkáltak, és már nagyon elegem volt belőle, szóval kellett egy új célpont. Biztos haragszol, nem? De hát te voltál erre a legalkalmasabb. Csendes vagy, és olyan, aki szinte mindent megenged. Olyan hülye voltál, hogy akár agy is verhettünk volna, akkor se tettél volna ellene semmit, igaz?"

Erősen megütöttem. Nem számított rá, így hátralépett néhányat. Megcsúszott. Elkaptam a kezét, de mivel elég gyenge voltam, nem bírtam tartani. Utolsó mondata ez volt:

Annyira Sajnálom Helen. 

Leesett, én pedig elfordultam. Nem bírtam nézni. Ezután megint mindenki rólam beszélt. 

Egyesek szerint én löktem le, mások azt állították, hogy Tom le akart ugrani, én pedig próbáltam neki segíteni. Aznap este álomba sírtam magam. Bűntudatom volt, de a végén megnyugtattam magam. Tom elnyerte a büntetését. A többieknek is el kéne. Később minden diákkal is végeztem. A vérükkel rajzoltam a falakra, többnyire a :) jelet. A testeket legtöbbször összezúztam, vagy préseltem, hogy több festékem legyen. A rendőség kiderítette valahogy, hogy én végeztem a diákokkal. De azt még mindig nem tudják, hogy hol vagyok.