Hoodie /proxy/

Sziasztok!

Új rész yeeeeeeey!

A mai részünk Hoodieról fog szólni, aki Slender első proxyja.

 Ezt a szöveget fordítottam, remélem tetszeni fog!

Alex Penber, más néven Hoodie. Aki az USA-ban született, Pennsylvaniában. A család elég nagy. Ugyanis Hoodienak 3 lány testvére van. Nem gazdagok,
de nem is szegények. A Penber család egy két emeletes házban lakott, a város szélén. A szomszédok kedvelték őket. A legidősebb lány férjhez ment, és külön költözött.
Szokásos élet egy átlagos amerikai családnál.
De egy nap olyan dolog történt, amit senki nem felejtett el.
Felhős, esős nap, a szülők piknikről tartottak haza. Egy sziklás vidéken hajtottak. Ez nem okozott kárt, de a túra halálos volt Alicenek és Jaynek.
Elvesztették az irányítást, és egy sziklának csapódtak. Mindketten meghaltak. A tragédia megrázta az egész várost.
Angela, a legöregebb lány férje vigyázott Alexre, és Sandrára. úgy tűnik, hogy az élet egyre jobb, de nem igazán.
A férj verte Angelát, de erről nem szólt senkinek.
Alex mostohaapja egy kegyetlen zsarnok volt, sőt! Maga volt az ördög. Mindenkivel kötekedett és veszekedett.
Egy nap a Mostohaapa veszekedés közben meglökte Sandrát. Legurult a lépcsőn, és kitört a nyaka.
A fiú meglátta a halott testvérét. Nem tudta elviselni. Úgy érezte, bosszút kell állnia. Megfogott egy konyhakést, és rávetette magát a férfira.
Alex elvágta a torkát. Amikor a fiatal gyilkos a test mellett állt, Angela hazaért. Elkezdte hívni a rendőrséget, mivel gyilkosság történt. Hiába a testvére, de gyilkolt.
Nem volt más választás, Penber megölte nővérét is.
A szekrényében megtalálta a régi Halloween maszkját, egy narancssárga szomorú mosoly, felvette. Megfogta a kedvenc sárga pulcsiját, és a kését, majd a konyhába ment.
bekapcsolta a gázt, és egy öngyújtóval együtt kiment a házból. Várt pár percet, majd bedobta az ablakon az öngyújtót. Rohanni kezdett. A házból hatalmas lángcsóvák  kaptak fel, porig égett.
Egy hónap múlva, pletykák terjedtek el róla. A becenevét a ruhájáról kapta - Hoodie.
Eltűnését jelezték, de, semmi nem történt.




Köszi, hogy elolvastad! Hadj nyomot magad után!

Zero

Sziasztok!

Újra itt is lennék egy újabb résszel, ami Zero-ról fog szólni.

Remélem tetszeni fog, most képet is hoztam róla :).

U.I.: Mostantól próbálok több rész hozni, de min. 1 mindig lesz minden héten.

Volt egyszer egy kislány, akinek Alice volt a neve. Kevés barátja volt, szóval kitalált magának néhány képzeletbele barátot. Azok között egyet nagyon szeretett, Zerot. Alice sokszor játszott a házuk előtti udvaron is. Valahogyan Zero rávette, hogy menjen át az út másik oldalára, ő át is ment. De a szülei hirtelen bekanyarodtak az utcába. Ahogy félrerántották a kormányt, nekicsapódtak egy fának, és mindketten meghaltak. 

-Anyu! Apu!-kiáltotta, amikor felismerte az autót. De késő volt.

A kislány árva lett, és több évre elfelejtette Zerot, mivel szerinte ő volt felelős a baleset miatt.

Alice nőtt, az idő telt. Valahogy ismét eszébe jutott Zero. És ezt ki is élvezte. Ugyanis Zero elkezdte irányítani a lányt. Megölte a nevelőjét, mivel terrorizálta kitalálóját. Ezzel kezdődött a buli.

Elkezdett ölni. Közben Zero "csinosítgatta" a lányt. Hipót csepegtetett a szemébe, hogy színvak legyen, száját felvágta, majd összevarrta. Sok eszközt kipróbált, de az óriási kalapács tetszett neki a legjobban. Csak azt használta. Egy nap meglátogatta a barátnőjét. Megölte, viszont talált egy dobozt, neki címezve. Egy fekete fehér sál volt benne. Zeronak megtetszett, így azonnal hordani kezdte. Utána csak ezt a két színt viselte.

Köszi, hogy elolvastad! Hadj nyomot magad után! 

Bloody Painter

Sziasztok!

Itt is van az új rész, ami Bloddy Painter-ről fog szólni, amit az ő szemszögéből írtam.

Jó szórakozást!

Az eredeti nevem Helen Otis, de Bloddy Painternek is szoktak hívni. De kezdjük az elején.

Régen se szerettem a társaságot, mindig magányosan ültem az iskolában. Miután ezt meguntam, mindig egy rajzfüzettel mentem. A lapok telis-tele voltam színes rajzokkal. Az a tipikus csendes, nyugodt gyerek voltam, akire bármit rá lehetett fogni. Meg is tették. Azzal gyanúsítottak meg, hogy elloptam egy osztálytársam karóráját. Pedig nem én voltam, de valahogy a táskámba került.

Attól kezdve mindig piszkáltak. De egyszer az egyik összetépett néhány rajzot a füzetemben. Ezért ölni tudtam volna, és majdnem megtettem. De ők erősebbek voltak, így összevertek. Anyuék kérdezték, hogy mi történt, de csak azt mondtam, hogy leestem a lépcsőn a figyelmetlenségem miatt. Szerencsére elhitték. Pár hónap múlva megszoktam, hogy vernek. Ez is olyan volt mint a többi dolog, amit csináltak, és úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit. És egy ideig nem is tettem. 

Egyszer egy ismeretlen felhasználó rám írt a Facebookon. Nem sokkal később kiderült, hogy Tom az. Elég sokat beszélgettünk azután a nap után. Olyan érzésem volt, mintha lenne egy barátom. Iszonyatosan boldog voltam, ezért rengetegszer írtam a :) jelet. Egyszer azt írta, hogy találkozzunk másnap délután a tetőn. Nem értettem miért akar éppen ott találkozni, de belementem. Másnap tényleg ott volt. De amikor Tom beszélni kezdett, egyre dühösebb lettem. Mai napig emlékszem a mondataira.

,, Sajnálom, de tudnod kell, hogy én csempésztem az órát a táskádba. Mindig engem piszkáltak, és már nagyon elegem volt belőle, szóval kellett egy új célpont. Biztos haragszol, nem? De hát te voltál erre a legalkalmasabb. Csendes vagy, és olyan, aki szinte mindent megenged. Olyan hülye voltál, hogy akár agy is verhettünk volna, akkor se tettél volna ellene semmit, igaz?"

Erősen megütöttem. Nem számított rá, így hátralépett néhányat. Megcsúszott. Elkaptam a kezét, de mivel elég gyenge voltam, nem bírtam tartani. Utolsó mondata ez volt:

Annyira Sajnálom Helen. 

Leesett, én pedig elfordultam. Nem bírtam nézni. Ezután megint mindenki rólam beszélt. 

Egyesek szerint én löktem le, mások azt állították, hogy Tom le akart ugrani, én pedig próbáltam neki segíteni. Aznap este álomba sírtam magam. Bűntudatom volt, de a végén megnyugtattam magam. Tom elnyerte a büntetését. A többieknek is el kéne. Később minden diákkal is végeztem. A vérükkel rajzoltam a falakra, többnyire a :) jelet. A testeket legtöbbször összezúztam, vagy préseltem, hogy több festékem legyen. A rendőség kiderítette valahogy, hogy én végeztem a diákokkal. De azt még mindig nem tudják, hogy hol vagyok.

Rövid sztori

Sziasztok!

Tudom, régen volt rész, de mostantól próbálok minden héten új részt hozni.

Remélem tetszeni fog ez a történet!

A kicsi Tim boldogan szállt fel az iskolabuszra, mint minden reggel. Nevet és beszélget a barátaival.

Ám este mindig úgy érzi, hogy egy szörny van a szekrényében. Egy arc, ami egy hatalmas csúf szörnyé. Aki fel akarja falni. Ilyenkor mindig szól az anyukájának, és az apukájának , hogy nézzenek be a szekrénybe, és néha még az ágy alá is. 

Most viszont, sírva szólítja a szüleit, akik itt fekszenek mellettem. A szekrényben. 

Pedig én csak egy magányos buszsofőr vagyok.